A honlap a Métisz keretein belül készült | Kapcsolat

P Á R B E S Z É D

SZOCIÁLIS MUNKA FOLYÓIRAT

Párbeszéd : szociálismunka-folyóirat
Vol. 2. (2015.) No. 1.
Jandás Alexandra: Módszertani ajánlás az egészségügyben végzett szociális munkához


Jandás Alexandra: Módszertani ajánlás az egészségügyben végzett szociális munkához 1. kötet Kiadványismertető
Kiadó: Az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Egyesülete, Sátoraljaújhely, 2014

Szerzők:
Horváthné Mészáros Gabriella
Dr. Molnár Mihályné
Nagy Jusztina
Sógorka Ildikó
Közreműködők:
Berkes Gabriella
Fehér Judit
Péterné Molnár Gizella

Az egészségügyben végzett szociális munka módszertani ajánlásának első kötete az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete (továbbiakban: EüDSZM vagy Egyesület) kiadásában jelent meg 2014-ben. Maga az Egyesület 2009. augusztus 18-án alakult meg, s fő céljául tűzte ki az egészségügyi intézményekben dolgozó szociális munkások összefogását, érdekképviseletét, valamint a közös szakmai irányelvek kidolgozását, megvalósítását.
Az EüDSZM módszertani ajánlása egy eddig – talán mondhatjuk – hiányzó szakmai összefoglaló, melynek legfőbb célja, hogy gyakorlati útmutatóként segítse az egészségügyben dolgozó szociális munkások mindennapi munkáját, s közelebb hozza a társszakmákban tevékenykedő szakemberekhez és a terület iránt érdeklődőkhöz az egészségügyben végzett szociális munkát.
A módszertani ajánlás hat fejezetben mutatja be az egészségügyben végzett szociális munka szerepét, alapelemeit, módszereit.
A holisztikus megközelítés éppoly fontos a betegellátásban, mint a szociális munka többi területén, hiszen a szociális problémák és megbetegedések között gyakran megfigyelhető kölcsönhatás. Ezt lényegében az Egészségügyi Világszervezet „egészség”-fogalma is körülírja, mely szerint „az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya” (WHO 1979).
Az egészségügyben végzett szociális munka céljai között szerepel az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók tehermentesítése. A 20. század elején, a kórházi szociális munka megjelenésekor valóban ezt a szerepet fogadták el a segítők (Török 2001). S bár annak ellenére, hogy ez a szerepfelfogás ma is megfigyelhető helyenként, azt gondolom, szakmánk túlnőtte ezt a szerepet. Kétségtelenül fontos, hogy az egészségügyi és szociális szakemberek valóban segítsék egymás munkáját, ámde egyenrangú félként. Lényeges szempont, hiszen a szociális problémák nehezíthetik a gyógyító tevékenység hatékonyságát. Azonban ugyanúgy nehezítheti a szociális probléma, ha nem is megoldását, de kezelését, hogyha az egészségügyi intézményben dolgozók nincsenek tekintettel a betegek értelmi, érzelmi állapotára, szociális helyzetére. Álláspontom szerint ezen a területen az orvosokkal együttesen kell odafigyelnünk a beteg/ügyfél teherbírására.
Az egészségügyi intézményben dolgozó szociális munkás elsődleges feladata a betegek szociális problémáinak szűrése, feltérképezése, a hatékony problémamegoldásra való törekvés a Szociális Munka Etikai Kódexében foglalt alapelvek mentén.
Jelen ajánlás nem vitatja az elméleti ismeretek szükségességét, nélkülözhetetlenségét, mindazonáltal a protokoll szakmánk természetéből eredően gyakorlatorientált, így a módszertani alapelvek közül nagy hangsúlyt fektet a problémamegoldási elvekre. Ezt követően részletezi az egészségügyben alkalmazható eljárásmódokat, melyek szerint a szociális munkások dolgoznak adott esettől függően.
Nem elhanyagolhatóak a működési feltételek sem: a protokoll kitér az egészségügy berkein belül dolgozó szociális munkások lehetséges feladatköreire, ugyanakkor a tárgyi eszközök s a szakemberek alkalmazásának feltételeire is.
Az esetkezelés folyamatával kapcsolatosan a módszertan kiemeli a munkakörnyezet sajátosságaiból eredő apróbb eltéréseket. Az egyéni esetkezelés során a betegnek és a szakembernek is idomulnia kell a kórházi környezethez.
A dokumentáció készítése és kezelése is jelentős része a módszertani ajánlásnak, hiszen az egészségügyi intézményekben dolgozó szociális munkások számos esetben rendkívül szenzitív adatok birtokába kerülnek. Így az etikai kódex értelmében fokozottan ügyelni kell az adatvédelemre, titoktartásra. A jól elkészített és lehetőség szerint precízen vezetett, naprakész dokumentáció segíti a hiteles éves beszámolók, statisztikák elkészítését, melyek alapján leszűrhetjük, mire érdemes még inkább odafigyelni, hogy munkánkat hatékonyabban tudjuk végezni. A módszertan függelékében megtalálható hét minta, mely segítségül szolgálhat, hogy az egészségügy berkein belül dolgozva hogyan adminisztráljuk munkánkat.
A kórházi szociális munkások továbbképzési rendszere kidolgozás alatt áll. Szükségessége nem kérdéses, azonban nehezítő tényező, hogy a fent említett csoport nem tartozik sem a szociális, sem az egészségügyi működési nyilvántartás hatálya alá. A továbbképzések akkreditációjával kapcsolatos részletek kidolgozása, a javaslatok előterjesztése az Egyesület egyik fontos feladata.
Noha önmagában nem elegendő, az EüDSZM folyamatosan szervez szakmai programokat, melyek elősegítik a társintézményekkel való jó kapcsolatot, együttműködést. Ezen alkalmak és összefoglalójuk folyamatosan nyomon követhetőek az Egyesület honlapján: http://eudszm.hu/.
A „Módszertani ajánlás az egészségügyben végzett szociális munkához 1.” kötete alapvetően átláthatóan megszerkesztett, illetve a szakmai nyelvezet megtartása mellett, jól érthető összefoglalója a kórházakban, egyéb egészségügyi intézményekben végzett szociális munkának. Jóllehet a kötetben szerepel néhány olyan információ, szakirodalmi forrás, mely a szociális munka területén dolgozó szakemberek számára már tudott s jól ismert, mégis azt gondolom, hogy ezeknek az alapoknak köszönhetjük, hogy szakmánk tovább épülhet, fejlődhet. Továbbá a nem szakmabeli olvasók számára – a gyakorlati elemekkel megtűzdelve – talán kézzelfoghatóbbá válhat a szociális munka mint professzió.
Feltehetnénk a kérdést, hogy valójában kiknek is készült e módszertani ajánlás. Személyes véleményem, hogy előremutató, ha a társszakmákban dolgozókhoz vagy akár egészen más területen tevékenykedő szakemberekhez is megpróbáljuk közelebb hozni a szociális munka lényegét, mi több, sok esetben létezését.
A professzionális szociális munka végzéséhez elengedhetetlen az elméleti háttér, így pozitívum, hogy a módszertani ajánlás végén a kötelezően említendő jogszabályi háttér és felhasznált irodalom mellett a szerzők összegyűjtöttek az egészségügyben végzett szociális munka témájában megannyi magyar és külföldi szakirodalmi forrást is.
Szintén előremutató, ahogy a szerzők a módszertani ajánlás összefoglalásában kitérnek arra, hogy bár időszerűnek tartották a szociális munka eme területéhez kapcsolódó célok, feladatok, működési feltételek, metódusok, alapelvek egységes kidolgozását, mégis megfogalmazzák igényüket, törekvésüket a módszertan fejlesztésére.
Az egészségügyben végzett szociális munkának is megannyi részterülete van, ezek ismertetését és a hozzájuk kapcsolódó speciális feladatok, eljárásmódok bemutatását is zászlajára tűzte az Egyesület.

Felhasznált irodalom

TÖRÖK Judit (2015): A szociális munka néhány alapkérdése az egészségügyben (In Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához, Szociális Szakmai Szövetség, 2001: 140−153).
Szociális Munka Etikai Kódexe.

Internetes forrás:
http://www.eudszm.hu Utoljára megtekintve: 2015. 03. 15.
http://www.3sz.hu Utoljára megtekintve: 2015. 03. 15.