A honlap a Métisz keretein belül készült | Kapcsolat

P Á R B E S Z É D

SZOCIÁLIS MUNKA FOLYÓIRAT

A „Párbeszéd” szerzőinek figyelmébe ajánlom
 
Formai követelmények

  • A szöveg első oldalán a szerző(k) tüntesse fel a következőket: a szerző(k) neve, foglalkozása, végzettsége, munkahelyének megnevezése, e-mail címe, a cikk címe (alcíme).
  • A tanulmány kéziratok terjedelme 1-1,5 szerzői ív, 60.000 – 90.000 leütés.
  • A könyvismertető terjedelme 8–10.000 leütés.
  • A folyóirathoz megjelenésre elküldött írásokat, az alábbi beállításokat alkalmazva kell elkészíteni.
  • Margók: belső, külső, felső és alsó 2,5 cm
  • Betűtípus: szövegtörzs: Times New Roman; címek, alcímek: Times New Roman
  • Betűméret: szövegtörzs: 12 pont.
  • Sortávolság: szimpla (1).
  • A dolgozat szövegében a tartalmi jellegű utalás, hivatkozás, idézet esetében a felhasznált gondolat végén a szerző vezetékneve szerepel nagy betűkkel, majd a közlemény megjelenésének évszáma, az idézett szöveg pontos helye oldalszámmal, pl.: (KISS, 2002:25)
-              A szövegtörzs után kerüljön feltüntetésre az Irodalomjegyzék a következőképpen:
  • Könyvek esetében: a szerző/k neve csupa nagybetűvel, a keresztnév első betűje, pont, zárójelben a megjelenés éve, kettőspont, a könyv címe, pont, a kiadó neve, vessző, a megjelenés helye. Pl.: ANDORKA R. (1997): Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest.
  • Könyvfejezet esetében: a szerző/k neve csupa nagybetűvel, a keresztnév első betűje, pont, zárójelben a megjelenés éve, kettőspont, a fejezet címe, pont, In: felirat, a szerkesztő neve csupa nagybetűvel, a szerk. szó zárójelben, kettőspont, a kötet címe, pont, kiadó, vessző, a megjelenés helye, pont, oldalszámok, pont. Pl.: SCHMERTZ I. (2001): Statisztikai eljárások alkalmazása a társadalomtudományi kutatásokban. In: FÓNAI M., KERÜLŐ J., TAKÁCS P. (szerk.): Bevezetés az alkalmazott kutatásmódszertanba. Pro Educatione Alapítvány, Nyíregyháza. 151-187.
  • Folyóiratokban megjelent közlemény esetében a szerző/k neve csupa nagybetűvel, a keresztnév első betűje, pont, zárójelben a megjelenés éve, kettőspont, a cikk címe, pont, folyóirat neve, vessző, kötetszám vagy füzetszám, pont, oldalszám, pont. Pl.: LAKI L. (2006): A generációs reprodukció néhány jellegzetessége a lemaradó térségekben. Esély, 2. 4-29.
  • Internetes forrás esetében a www-vel kezdődő, pontos címet is meg kell adni. Az internetes irodalomra a szövegben a következőképpen kell hivatkozni: (http 1), illetve (www 1) sorszámmal. Az internetes hivatkozásokat a többi hivatkozástól elkülönítve kell feltüntetni. Az internetes irodalom formai példái: http:// 1. eletetazeveknek.lapunk.hu/ (idézet az Életet az Éveknek szervezet lapjából; Látogatva: 2011. 05. 12.)

Minden megjelenésre beküldött írást a szerkesztőbizottság által felkért szakértő lektorál. A lektori vélemény alapján a szerkesztőbizottság dönt a megjelenésről.
 
Szerzőinket kérjük, hogy a kézirathoz csatoljanak egy-egy 130-150 szavas magyar és angol nyelvű rezümét is. Továbbá az összefoglalók mellett 4-7 kulcsszó megjelölését kérjünk magyarul és angolul.
 
Beküldés
Az írások beküldése határideje folyamatos.
A web oldal és online felület kialakítása folyamatban van. Közlésre szánt írásokat a főszerkesztőnek kérjük küldeni a szoboszlai.katalin@foh.unideb.hu e-mail címre.




 

Tudományos, illetve szakmai közlemények

 
Olyan országokban, melyekben a szociális munka nagyobb múltra tekinthet vissza, külön folyóiratok léteznek a szociális munka tudományos, illetve szakmai közönsége számára. A folyóiratok egyértelmű elkülönítése miatt egyértelmű, hogy a tudományos folyóiratba olyanok írnak, akik tudományos művet akarnak írni, és olyanok olvassák, akik tudományos írásokat keresnek. A szociális munka szakmai folyóirataiban pedig szakmai jellegű írásművek jelennek meg, melyeket azok olvasnak, akik éppen szakmai írásokat kívánnak olvasni.
Magyarországon negyedszázada indult el a felsőoktatás szociális képzéseinek nagy hulláma, amelynek köszönhetően a hazai szociális munkások diplomával, sőt jelentős részben szakirányú diplomával rendelkeznek. Ezen túlmenően a külföldi tanulmányutak, a projektek, a szakképzések, a továbbképzések, a szakvizsgák és más hasonló lehetőségek kinevelték azt a szakértelmiségi csoportot, melynek tagjai képesek színvonalas szakmai írások megalkotására, illetve igénylik az ilyen írások elérhetőségét. Mindazonáltal a Párbeszéd szerkesztősége úgy véli, hogy Magyarországon még a lehetségesnél kevesebb a szociális munkások által, szociális munkások számára írt szakmai írás. A Párbeszéd eddig is készséggel várta mind a tudományos, mind a szakmai írások megjelenését, most azonban új megoldással kívánja serkenteni a szakmai írások megjelenését.
  • A Párbeszéd kinyilvánítja, hogy egyszerre kíván a szociális munka tudományos folyóirata, illetve szakmai folyóirata lenni. (Szegény ország vízzel főz, külön lapok helyett egyetlen lapban jelentetjük meg a kétféle arculatot.) A folyóiratban közzétételre kerülő  írások mindegyikénél megjelenítjük, hogy az a tudományos közlemény, vagy pedig a szakmai közlemény kategóriájába esik. Kérjük a szerzőket, hogy írásuk benyújtásakor maguk tegyenek javaslatot a kategóriába sorolásra. A szerkesztőség jelezni fogja a szerzőknek, ha ettől eltérő az álláspontja. (Megjegyzendő, hogy több olyan műfajú írás is szerepelni fog a folyóiratban, mely esetében nincs szükség erre a felosztásra, pl. könyvrecenziók.)
  • A Párbeszéd nem értékük szerint tesz különbséget a tudományos közlemények, illetve a szakmai közlemények között, hanem műfajuk szerint. A szerkesztőség az alapvető különbséget az eltérő célban és módszertanban látja. A tudományos mű magyarázatot kíván adni a világ valamely jelenségéről, melyet a tudomány által elismert módszerek és elméletek hitelesítenek; ezzel szemben a szakmai mű egy tapasztalatot kíván közzétenni, amit a szakmában elfogadott módszerek és ismeretek hitelesítenek a szakma tagjai előtt.
  • Téma: A Párbeszéd esetében a szakmai közlemény is – természetesen – a szociális munkáról szól. Javasoljuk olyan témák és megközelítések alkalmazását, melyek a tapasztalatokat írják le, illetve amelyek a szakmát művelők gyakorlatára kívánnak hatást gyakorolni. Kézenfekvő témák például a szociális munka eseteinek elemzése (például a szociális munka módszerei, az etikai szempontok, a jogi normák stb. alapján); a szociális munkát involváló projektek bemutatása; a konkrét helyen kialakított szociálismunka-módszerek (sőt esetleg modellek) bemutatása. Szakmai közlemény tárgya lehet az is, ha a szerző a szakmát művelőket ösztönözni kívánja valamely módszer, modell, etikai elv elfogadására és követésére.
  • Információ: A szakmai közleményben is elegendő információt kell szolgáltatni az olvasó számára, hogy maga is értékelhesse a bemutatott tapasztalatot, illetve az esetleges javaslatot. Ennek megfelelő forrása lehet a gyakorlat (pl. esetek, projekt stb.) leírása, illetve az adatok (pl. szükségletfelmérés eredménye) közlése. 
  • Érvelés: A szakmai közlemény nem híg tudomány, hanem valami más: olyan mű, amely szakmai tapasztalatokat mutat be, és azokat szakmai szempontok alapján értelmezi. Példa: A szociális munkás néhány esetének leírása és elemzése pontos képet adhat a kolléga által követett gyakorlatról; és ez a szakmabeliek számára értékes információt jelenthet. Azt azonban ennek alapján még nem lehet kijelenteni, hogy ez a gyakorlat az egész országban hatékonyan alkalmazható lenne – egy ilyen kijelentéshez tudományos kutatásra lenne szükség. Az érvelés alapjául szolgálhatnak – egyebek mellett − a szakmai állásfoglalások, a módszertani levelek, a szakmai sztenderdek, az Etikai Kódex, illetve − egyes esetekben − a jogi normák is. 
  • Korrektség: A szociális munka (a Globális definíció szerint) egyszerre szakmai gyakorlat, illetve tudomány. Érthető tehát, ha a szerzők a szakmai írásokban is hivatkoznak elméleti művekre, illetve kutatási eredményekre. Ezek szükségességével kapcsolatban a szerkesztőség nem kíván általános iránymutatást megfogalmazni; a helyzettől függ, hogy a szakmai közlemény hitelességéhez mennyiben van szükség mások gondolatainak felhasználására. Amennyiben azonban a szerző a szakmai közleményben más gondolatait használja fel, szakszerűen kell hivatkoznia a forrásra.

Szerkesztőbizottság
 
 
 

 

 

KÖSZÖNTŐ

Kedves Kollégák!
Ritka öröm, hogy új folyóirat születik, és megtiszteltetés, hogy én köszönthetem a szociális munkások új fórumát. Remélem, az alapító szerkesztők tudása, tapasztalata, lelkesedése ezt ígérik, hogy végre lesz egy rendszeresen megjelenő, szakmailag magas színvonalú, a mindennapi gondokban is eligazodni segítő szociálismunkás-folyóiratunk. Mert megbeszélnivalónk végtelenül sok van. A globális világ is, a magyar világ is száguldva változik és nekünk ehhez kellene igazodnunk. Csak éppen kérdés, hogy a száguldás sok összetevője közül melyikhez igazodjunk? A hivatásként is megélt szakmaiság új kihívásaihoz vagy a bürokratikusan szabályozott munkavégzési kötelezettséghez? Az emberek változó szükségleteihez vagy a politika változó követelményeihez?
Vagyis hát van üröm az örömünkben. A bonyolult szakmai kérdések értő megvitatása elé alantas mindennapi problémák fognak tolakodni. Ki kell kerülnünk abból a bűnös körből, hogy rengeteg tárgyalás, demonstrálás, hivatalos ígéret ellenére a szociális szakma anyagi és szakmai megbecsültsége még mindig a létező rangsorok legvégén van. Meg kell mutatnunk ennek mély társadalmi okait és tragikus következményeit, hogy ne csupán magunkat győzzük meg, a kört meg kell szakítani.
Magyarországon soha nem volt elég forrás ahhoz, hogy a szociális munka igazán hatékony lehessen, hogy legyen elég idő és erő egyének, családok, kis közösségek életének helyrebillentéséhez. Az utóbbi években a helyzet romlott. Ahogy Győri Péter írja, a szociális segítségre szoruló emberek tömege nőtt, és már nemcsak az ismert strukturális viszonyok lökik őket folyamatosan alávetettségbe, hanem „verbálisan is, a politika legkülönfélébb eszközei által is szinte űzött vadakká váltak”. A nyomor csökkentéséhez a biztosan több pénz mellett sokkal több szociális munka is kellene. Kérdés, hogy ha nincsenek meg az elemi létfeltételek, tehetünk-e valamit? Ráadásul a segítség iránti szükséglet a nyomor tartósabbá válásával hatványozódik, mind nehezebb szociális munkával áttörni a leépülés és reménytelenség falát. 
Sokat halljuk a kormánytól, hogy „tényekre, evidenciára alapozott szakpolitikára” törekszenek. Akkor adjunk ehhez muníciót. Kössük a Párbeszéd köteteibe tanúságtételeinket, hogy mit tesz a tartós nyomor és az emberi segítség hiánya családokkal, gyerekekkel. Mutassunk evidenciákat arról, hogy hogyan romlik a nincstelenek egészsége, hogyan vesznek el a gyerekek esélyei, hogyan bomlanak fel családok, hogyan foszlik le az önfegyelmet is építő civilizációs páncél és vezet romboló normaszegésekhez. Ilyen körülmények között a szociális munka súlyos hiánya a külső szemlélő számára kudarcként jelenik meg. Hiszen papíron akkor is létezik az ellátás, ha mindössze heti másfél óra szociális munkát jelent a húsz, nyomor szélén tántorgó családnak. Ebből viszont egyenesen következik a bűnös kör bezáródása: ha van szakma és ilyen sikertelen, akkor ez nem a társadalom, hanem a szakma kudarcának tűnik. És levonható a következtetés: nincs is szükség szakmaiságra. A problémát erősítik a 2015-től belépő új segélyszabályok. Megsokszorozódik az önkormányzatok hatalma és diszkrecionális (akár önkényes) döntéseinek lehetősége az „igazán rászorulók” meg a „segéllyel visszaélők” kiválogatásában. Szinte biztos, hogy a szociális munkásokat az eddiginél is gyakrabban fogják segítőnek kérni e szelekció legitimálásához. Ez még keservesebbé teszi a szociális munkás vergődését. Szakmai munkájának elő kellene segítenie az emberek hatalommal való felruházását és felszabadítását, központi elvei közé tartozik a társadalmi igazságosság és az emberi jogok védelme. (Lásd ehhez a következő oldalakon a szociális munka új, globális meghatározását.) A mindennapokban pedig egy szűkkeblű, a jogokat alig ismerő szegénypolitikában kell részt vállalnia.
Ezért dúsítsuk fel a tanúságtételeket. Mutassuk meg, megint csak a Párbeszédben, hogy mit adhat egy-egy szociális munkás a mindenből kirekesztetteknek akár csak jó szóval, a megbecsülés jelzésével, a „jóléti” útvesztőkben való eligazodáshoz adott segítséggel. Tegyük világossá, hogy mitől lesznek többé vagy kevésbé sikeresek a (jórészt az unió forrásaiból működő) helyi integrált programok.  A kitűzött cél egy-egy településen vagy kistérségben a gyerekek, családok, romák helyzetének komplex javítása, az érintettek, a helyiek és külső szakemberek együttes részvételével. Bibó a társadalmi szabadságot átfogó intézményként még nem ismerő középkori nyugati társadalomban látta meg a „szabadság kis köreit”. A földhöz, gazdasághoz, kézművességhez, szakmához kapcsolódó kis közösségekben fentről jövő túlszabályozások nélkül folyt az élet, és adott teret kölcsönös segítségeknek, jogoknak, újító mozgásoknak. Most szinte fordított a helyzet a szabályozások tekintetében. Mégis, ha a környezet is, a résztvevők is, a szakemberek is úgy akarják, megteremthetők azok a kis körök, amelyek mozgásteret adnak az igazi támogató, segítő, a másik méltóságának tiszteletére épülő munkának. A szociális munkásoknak kulcsszerepük lehet ezekben a közösségekben, amelyek valamennyi védelmet nyújthatnak mindazoknak, akik odatartoznak, mind pedig a szociális munka megkérdőjelezhetetlen értékeinek.
2014. december 8.
Ferge Zsuzsa
vissza
 

ELŐSZÓ

Párbeszéd címmel szociális munka-folyóiratot jelentetünk meg. A folyóirat alapítója a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Szociális Munka Tanszék Nyíregyházán. Hiánypótló periodikát indítunk útjára, tekintettel arra, hogy a „Szociális munka” folyóirat utolsó száma több mint tíz évvel ezelőtt jelent meg.
„Párbeszéd” küldetése a szociális munka értékeinek, az elméleti és a gyakorlati területek munkáinak, a kutatások eredményeinek közlése, diskurzusok folytatása, a lapban megjelent írások felhasználásának elősegítése a szakmai közönség és a szociális munka iránt érdeklődők számára. A folyóirat befogadó a témafelvetésekre, a dialógusokra, a szociális munkáról való gondolkodásra.
A folyóirat szerkesztő‘bizottsága elkötelezett a szociális munka fejlődése mellett, aminek fontos közvetítője lehet a Párbeszéd folyóirat. Ahogyan a periodika megnevezése is jelzi, ez a folyóirat teret kíván engedni cikkekben kifejtett szakmai véleményeknek éppúgy, mint olyan tanulmányoknak, elemzéseknek, melyek egy szakmai területet, kutatást, munkát helyeznek a fókuszba.
A folyóirat publikálási lehetőség mindazoknak a szociális munkásoknak, társszakmáknak, közbeszédet formálóknak, kutatóknak, oktatóknak, hallgatóknak, akiknek a szociális munkával kapcsolatosan mondanivalójuk van. A Párbeszéd folyóiratban megjelenő írásokkal egyidejűleg kívánjuk szolgálni a tudományos igényeket és bemutatni a szakmai gyakorlatot, végső‘ soron hozzájárulni a szociális munka fejlődéséhez.
Bízom abban, hogy az olvasók gyakran látogatják a folyóirat online oldalát, írásaikkal formálják a szociális munkát, párbeszédet folytatnak egymással. A folyóirat minden cikke, tanulmánya ingyenesen elérhető és letölthető.
 
Szoboszlai Katalin
főszerkesztő
 

Szerzőink figyelmébe ajánljuk


A szociális munka globális definíciója1

Az alábbi definíciót 2014 júliusában fogadta el az IFSW Nagygyűlése és az IASSW Közgyűlése.

A szociálismunka-szakma globális definíciója

„A szociális munka olyan gyakorlat alapú szakma és tudományág, amely elősegíti a társadalmi változást és fejlődést, a társadalmi összetartozást, valamint az emberek hatalommal való felruházását és felszabadítását. A társadalmi igazságosság, az emberi jogok, a közös felelősségvállalás és a különbözőségek tiszteletének elvei központi helyet foglalnak el a szociális munkában. A humán és társadalomtudományok elméleteivel, valamint a helyi tudásokkal felvértezve a szociális munka embereket és rendszereket aktivizál, hogy választ adjon az élet kihívásaira és előmozdítsa a jóllétet.
A fenti definíció egyes részei a nemzeti és/vagy helyi szinteken nagyobb jelentőségűek lehetnek.”

Megjegyzések a szociális munka globális definíciójához

A megjegyzések célja a definícióban szereplő fő fogalmak magyarázata, melyeket a szociálismunka-szakma meghatározó céljaira, elveire, ismereteire és gyakorlatára nézve fejtünk ki.

Meghatározó célok

A szociálismunka-szakma meghatározó céljai közé tartozik a társadalmi változás elősegítése, a társadalmi fejlődés, a társadalmi összetartozás, valamint az emberek hatalommal való felruházása és felszabadítása.
A szociális munka egyszerre gyakorlati szakma és tudományág, amely elismeri, hogy egymáshoz szorosan kapcsolódó történelmi, társadalmi-gazdasági, kulturális, térbeli, politikai és személyes tényezők kedvezően és/vagy kedvezőtlenül befolyásolják az emberiség jóllétét és fejlődését. Strukturális akadályok is hozzájárulnak az egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, a kizsákmányolás és az elnyomás fenntartásához. A faji, osztályhelyzettel kapcsolatos, nyelvi, vallási, nemi, kulturális, fogyatékosságon vagy szexuális orientáción alapuló hátrányos és/vagy pozitív megkülönböztetés strukturális forrásaival kapcsolatos kritikai tudat fejlesztése, továbbá a strukturális és személyes hátrányok leküzdésére irányuló akció stratégiák kidolgozása központi helyet foglal el abban a felszabadító gyakorlatban, amely az emberek hatalommal való felruházását tűzi ki céljául. A hátrányos helyzetben lévőkkel szolidaritást vállalva a szakma a szegénység enyhítéséért, a sérülékenyek és elnyomottak felszabadításáért küzd, valamint hozzájárul a társadalmi befogadás és társadalmi összetartozás megvalósulásához.
A társadalmi változás célja azon a feltételezésen alapul, hogy a szociális munkás beavatkozására akkor van szükség, amikor egy adott helyzetben elkerülhetetlen a változás és fejlődés – legyen az akár az egyén, család, kiscsoport, közösség vagy társadalom szintjén. Mozgatórugója azon strukturális feltételek lebontásának és megváltoztatásának az igénye, melyek hozzájárulnak a marginalizációhoz, a társadalmi kirekesztéshez és az elnyomáshoz. A társadalmi változást célzó kezdeményezések fontosnak tartják az egyéni szerepvállalást az emberi jogok, valamint a gazdasági, környezeti és társadalmi igazságosság megvalósulásának elősegítésében. A szakma ezzel egyidejűleg elkötelezett a társadalmi stabilitás fenntartása mellett, amennyiben ez a stabilitás nem okozza bizonyos embercsoportok marginalizációját, kirekesztését vagy elnyomását.
A társadalmi fejlődést úgy értelmezzük, hogy az a beavatkozásra, az elérni kívánt célokra és a populárisabb reziduális és intézményi kereteken felüli szakpolitikai keretre vonatkozó stratégiákat jelent. Olyan holisztikus bio-pszicho-szociális, spirituális felméréseken és beavatkozásokon alapszik, amelyek meghaladják a mikro- és makroszintek megkülönböztetését, és a fenntartható fejlődés érdekében különböző rendszerszintekkel, szektorokkal és szakmákkal is együttműködnek. E felfogás a társadalom strukturális és gazdasági fejlődését helyezi előtérbe, és nem fogadja el azt az általánosnak tartott bölcsességet, hogy a gazdasági növekedés a társadalmi fejlődés előfeltétele.

Elvek

A szociális munka alapelvei közé tartozik az emberi lények velük született méltósága és értéke, a különbözőség tisztelete, az emberi jogok és a társadalmi igazságosság védelme, valamint az, hogy senkinek ne okozzunk kárt.
Az emberi jogok és a társadalmi igazságosság képviselete és védelme a szociális munka célja, és egyben ez adja létjogosultságát is. A szociálismunka-szakma elismeri, hogy az emberi jogok a közösségi felelősségekkel együtt érvényesek. A közösségi felelősség fogalma arra utal, hogy az egyéni emberi jogok a mindennapokban csakis akkor valósulhatnak meg, ha az emberek felelősséget vállalnak egymásért és környezetükért, és a közösségeken belül reciprok kapcsolatokat hoznak létre. Ezért a szociális munka egyik központi célja az, hogy minden szinten képviselje az egyének jogait, és olyan megoldásokat találjon, ahol az emberek felelősséget vállalnak egymás jóllétéért, továbbá felismerik és tiszteletben tartják, hogy egymástól, valamint környezetüktől is függenek.
A szociális munka magában foglalja az első-, másod- és harmadgenerációs jogokat. Az elsőgenerációs jogokon olyan polgári és politikai jogokat értünk, mint a szólás- és gondolatszabadság, vagy a kínzás és önkényes fogva tartás tilalma; a másodgenerációs jogok a szociális-gazdasági és kulturális jogok, mint például az elvárható szintű oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és lakhatáshoz való jog, vagy a kisebbségek nyelvhasználati joga; míg a harmadgenerációs jogok a természeti világra, a fajok sokszínűségének jogára és a generációk közötti egyenlőségre helyezik a hangsúlyt. Ezen jogok kölcsönösen erősítik egymást és egymástól függenek, valamint mind az egyéni, mind a kollektív jogokat tartalmazzák.
Bizonyos esetekben az, hogy „senkinek nem okozunk kárt” és az, hogy „tiszteletben tartjuk a sokszínűséget”, egymással ellentétes és versengő értékeket képviselhet, például amikor a kultúra nevében bizonyos csoportok, például a nők és homoszexuálisok jogai, ideértve az élethez való jogot, sérülnek. A szociális munka oktatásának és képzésének általános sztenderdjei olyan megoldást kínálnak erre az összetett problémára, amely a szociális munkások alapvető emberi jogi ismereteinek megalapozását hangsúlyozza, kiemelve, hogy:
Ez a megközelítés hozzájárulhat az építő vitához és változáshoz olyan esetekben, amikor bizonyos kulturális hiedelmek, értékek és hagyományok megsértik egyes emberek alapvető emberi jogait. Mivel a kultúra egy dinamikusan fejlődő társadalmi konstrukció, folyamatosan lebomlik, változik. Az ilyen építő ellentétek, lebontó és változást generáló viták kialakulását segíti, ha elmélyedünk az adott kulturális értékek, hiedelmek és hagyományok megismerésében, valamint az emberi jogok szélesebb csoportját képviselve kritikai és reflektív beszélgetéseket folytatunk az adott kulturális csoport tagjaival.

Ismeret

A szociális munka egyszerre inter- és transzdiszciplináris, és széles körű tudományos elméletekre és kutatási eredményekre épít. A „tudomány” ebben az értelemben ugyanazt jelenti, mint az „ismeret”. A szociális munka részben saját, folyamatosan fejlődő elméleti alapjaira és kutatásaira, részben más humán tudományok (többek között közösségfejlesztés, szociálpedagógia, közigazgatás, antropológia, ökológia, közgazdaságtan, pedagógia, menedzsment, ápolási ismeretek, pszichiátria, pszichológia, közegészségügy és szociológia) elméleteire támaszkodik. A szociális munka kutatásának és elméleteinek sajátossága az, hogy gyakorlati és felszabadító jellegűek. A szociális munka terén a kutatás és az elmélet egy jelentős része a szolgáltatást igénybe vevőkkel közösen interaktív módon, dialógusokon keresztül valósul meg, s ezáltal nyilvánvalóan konkrét gyakorlati környezetekből merít.
Az általunk javasolt definíció hangsúlyozza, hogy a szociális munka nem csupán az egy meghatározott környezetben zajló gyakorlatokra és a nyugati világ elméleteire támaszkodik, hanem az őslakosok tudására is.A gyarmatosítás egyik öröksége, hogy a nyugati világ elméleteit és ismereteit tartották értékesnek, az őslakosok ismereteit pedig elnyomták, kiszorították vagy kisajátították a nyugati világ elméletei és ismeretei. Az általunk javasolt meghatározás ezt a folyamatot kívánja megállítani és visszafordítani azzal, hogy elismeri: az őslakosoknak minden régióban, országban és területen megvan a saját értékrendjük, vannak megismerési módjaik és az ismeretek átadásának bevett gyakorlatai, amelyek kiemelkedő fontosságúak voltak a tudományok fejlődése során. A szociális munka oly módon kísérli meg jóvátenni a nyugati világ tudományos gyarmatosítását és hegemóniáját, hogy odafigyel a világ őslakos népeire, és tanul tőlük. A szociális munka ismeretanyaga így együtt fejlődik az őslakos népekkel, tanulva tőlük, s így helyesebben jár el a gyakorlatban, nem csupán helyi, hanem nemzetközi szinten is. Az ENSZ anyagaira támaszkodva az IFSW az őslakos népeket az alábbiak szerint határozza meg (http://ifsw.org/policies/indigenous-peoples):
  • Földrajzilag körülhatárolható ősi területeken élnek (vagy ilyen területekhez kötődnek).
  • Ezeken a területeken általában saját társadalmi, gazdasági és politikai intézményeket működtetnek.
  • Általában arra törekszenek, hogy megőrizzék kulturális, földrajzi és intézményrendszer-szintű elkülönülésüket az őket körülvevő néphez való asszimiláció helyett.
  • Saját magukat őslakosként vagy törzsként határozzák meg.

Gyakorlat

A szociális munka legitimációját és céljait az emberek és környezetük közötti interakciókba való beavatkozás jelenti. A környezet ebben az értelmezésben magában foglalja azokat a különféle társadalmi rendszereket, amelyekben az emberek élnek, valamint a természeti és földrajzi környezetet, amelynek alapvető hatása van az egyének életére. A szociális munka által felkarolt résztvevői módszer tükröződik abban, hogy „a szociális munka egyénekkel és rendszerekkel együttműködve kínál választ az élet különböző kihívásaira a jóllét előmozdítása érdekében”. Amennyire csak lehetséges, a szociális munka előnyben részesíti az emberekkel együtt végzett munkát a másokért végzett munka helyett. A társadalmi fejlődés paradigmájával összhangban a szociális munkások többféle készséget, technikát, stratégiát, elvet és tevékenységet mozgósítanak különböző rendszerszinteken a rendszer megőrzése és/vagy megváltoztatása érdekében. A szociális munka gyakorlata sokszínű tevékenységeket ölel fel, mint például a különböző fajta terápiák és tanácsadások, a csoport- és közösségi munka, szakpolitikai ajánlások és elemzések, lobbizás és politikai akciók. A felszabadítás nézőpontjából, melyet ez a definíció támogat, a szociális munka stratégiáinak célja az emberek reményének, önbecsülésének és kreatív potenciáljának növelése annak érdekében, hogy megkérdőjelezzék és átalakítsák az őket elnyomó hatalmi gyakorlatokat és az igazságtalanság strukturális forrásait, ezáltal egyesítve a beavatkozás személyes-politikai, valamint mikro-makro dimenzióit. A szociális munka holisztikus központi magja univerzális, ám a szociális munka gyakorlati prioritásai országról országra, időről időre változhatnak a történelmi, kulturális, politikai és társadalmi-gazdasági körülmények függvényében.
A világ szociális munkásainak a felelőssége az e definícióban szereplő értékek és elvek védelme, kiteljesítése és megvalósítása. A szociális munka bármely definíciójának is csak annyiban van jelentése, amennyiben a szociális munkások aktívan elkötelezik magukat az értékei és látásmódja mellett.

Az IFSW Nagygyűlésén a szociális munka általános definíciójával kapcsolatban elhangzott további észrevételek

„E definíció egyetlen részét sem lehet oly módon magyarázni, hogy az ellentétben álljon e definíció más részeivel.”
„Az egyes országok és/vagy régiók által hangsúlyozni kívánt részek nem lehetnek ellentétesek a definíció egyéb elemeivel vagy a teljes definíció szellemiségével.”
„Mivel a szociális munka definíciója kulcsfontosságú a foglalkozási csoport identitásának megalapozása szempontjából, csak a megvalósítás folyamatának pontos értékelése és a változás szükségességének megállapítása után lehet ezt a jövőben megváltoztatni. Előnyben kell részesíteni további megjegyzések hozzáadását a definíció megváltoztatásával szemben.”

Fordította Fehér Boróka
1 Global Definition of Social Work, http://ifsw.org/get-involved/global-definition-of-social-work/ (utolsó letöltés: 2014. 11. 26.)